2014. december 21., vasárnap

Szerelem kétszer

Néha feladjuk, és elhisszük, hogy nekünk annyi jár, amennyi éppen akkor van. Talán és remélhetőleg  nem  ebben hiszünk igazán, mert a remény hangja legerősebb kételyben is megbújik.
Valamit elengedtünk, és nem vizsgáltuk meg, miért kellett elenegedni. Feladtuk küzdelem nélkül.
De van, amikor passzívan küzdünk. Mit jelent ez számomra? Hogy elhiszem, valaminek most véget kell vetnem, de ebben nincs semmi véglegesség. Mert bennem olyan erős a bizonyosság, hogy megtöri a szomorúság magas falát, lebontja azt, elrettenti  a hitetlen tanácsadókat és ráébredek, nem kell tanács, hiszen az én bőrömben más nem lehet. Kénytelen vagyok magamban lenni a reményekkel, megbeszélni a dolgokat csendesen és magányosan. Ezalatt az idő alatt sokan elmennek melletem, mert nem tetszik nekik a megújult, kicserélt arcom. Talán még a tisztánlátásom is zavart kelt. Nem szimpatikus a szókimondásom és nekem, ha van bennem kellő alázat, el kell fogadnom az ítéleteket, akkor is, ha nekem nem szabad ítélkeznem. Így még erősebbé válhatok, nem csattanok fel annyiszor és nincs utánam tornádó. A régi káoszomat messziről és mosolyogva figyelhetem, de kötelességem tanulni minden elhibázott lépésemből. Ha nem tanulnék, tényleg kidobott idő és tapasztalás volna, és nem szeretek semmit kidobni, ami értékes. A tapasztalat az egyik olyan dolog , amire erős sziklavárat építhetek, amiben biztonság és nyugalom van, de ahol egy résen keresztül mégis bejöhet a fény, amiből táplálkozom. Életem elején találkoztam az ÉN emberemmel. Aztán elszakadtunk. Dühös és elkeseredett voltam, és nem gondoltam bele, vajon Ő milyen érzésekkel él és biztosan jól érzi-e magát. Tettem ugyan kísérleteket, megkerestem párszor, de nem elégszer és nem elég tapasztalattal a hátam mögött. Most elmondhatom, hogy megtaláltam valami olyan békét, amit nélküle kellett megteremtenem magamban, de szerettem volna, ha ebben Neki is része lehet. Ez nem afféle " esélyt adok Neki" dolog. Ez nekem változás, magamnak esély. Az, hogy Ő mit gondol erről, az Ő dolga. Én csak örülök, ha a szálak összefonódnak. Hogy lehet-e  kétszer szeretni ugyanazt az embert? Talán végig szerettem, talán szerettem volna szeretni, vagy pótolni mással, de ezek kísérletek voltak csupán, amik nem eltávolítottak, hanem megerősítettek abban, hogy ahova egyszer megérkeztem, oda még egyszer visszatalálhatok. Megtaláltam az elszakadt selyemfonalat és most nem engedem el. Hosszabb, kényelmesebb és átláthatóbb. Vannak hibák, bűnök, mulasztások és bántások. De csak akkor lehetek jól, ha ezekeknek 'Istenhozzádot' mondok és továbblépek...igen. Ilyen egyszerűen. Ez nem lehet többé bonyolult, mert egy új esély van és ezt igyekszem megtartani törékeny életem hálója felett. Azt hiszem kezdek beleszeretni valakibe, akibe egyszer már szerelmes voltam. Csak most szívvel- lélekkel- ésszel, míg régen ész nélkül és tapasztalatlanul. Mindenkinek azt kívánom, hogy amiben ennyire töretlenül hisz, azt sose adja fel. Én nem tettem. és azzal, hogy újra megtaláltam, újra szerettem, el is engedhettem végleg.

... és ott vagyok, ahol lennem kell. harmóniában magammal.

1 megjegyzés: