2014. március 24., hétfő

Hiteles szavak helyett hiteles tettek...

" ..Igazán akkor tudod értékelni, mid van, ha elveszítetted"...vagy valami ilyesmi, így szól a mondás. Igen, valószínűleg helytelenül idéztem, de nem ez a lényeg.
Nem kell megvárni, hogy ez igaz legyen. Egy ideje a világban is - és mivel a világ részei vagyunk -, bennünk is megváltozott, felcserélődött sok minden.
Értékrendek, amit stabilnak érzünk, meginogtak. Elbizonytalaníthatnak csoportok, emberek, mondatok, irányelvek. Sok a befolyásoló tényező. Mi meg azon a hálón, ami felett imbolygunk, néha úgy érezzük, elárult minket valaki. Jobb ezt másra fogni, tudom, én is éreztem. Amikor elkezdődött bennem a változás, már tudtam, hogy nincs vissza út és nem is szerettem volna visszanézni. Láttam, hogy nem lesz biztos támasz, de éreztem, hogy valakik érteni fognak. És ekkor jött a meglepetés: nem csak értettek. Szerettek érte. Így ideiglenesen széttördelt, addig stabil értékrendem vissza tudtam állítani és már nem féltem attól, hogy a mozdulatlanság lesz a vesztem. Hogy miben áll egy változás?
A reakcióim finomabbak, a páncélom ugyan erős, de több rajta a szabad rész, kevesebb bennem a kétség, több a reménység és a hit erősödni látszik. Azt mondják, akkor a legnagyobb a sötétség, amikor közeledik a hajnal..vagy valahogy így. Könnyű hinni, ha van támaszték. Mert tudhatod, ha elesel, lesz, aki megtart. Higgy akkor, ha nincs fény, ha nincs hang és eltűnnek az emberek. Lehet hogy éppen ebben a csendes magányban érkezik meg a valódi válasz. Egy idegen ember mosolyától, egy telefonhívástól, egy bármilyen kicsinek tűnő dologtól megváltozhat az egész világod. Ha valaki társra talál, és osztozhatsz az örömében. Ha valakit elismernek, osztozhatsz benne. Ha bármilyen más öröm ér egy embert, és te ott lehetsz, osztozhatsz benne.
Osztozni valamiben, ami nem a Tiéd, felér azzal, hogy képessé válsz megtalálni Te is azt, amire a legjobban vágysz.
A hit erős fegyver, egy támaszpont a nehéz időkben, és nem kell, hogy megfogalmazd, miben áll a hited. Mert ott van, erősen benned.
Nem helyes ha ahhoz mérjük magunkat, akinek jobb valamiben.
Ha már méricskélünk, mérjük magunkat a gyengébbhez, akinek nincs hite,
vagy bármi mása, ami nekünk van.
De legjobb nem mérni, csak lépni, menni előre, látni azt, ami még nem látható és érezni azt, hogy jó irányból fúj a szél és jó illatot hoz feléd.
És ha magad mögé szórsz csendesen pár kenyérmorzsát, talán még utat is mutathatsz másnak...nem kell hívnod senkit, és szólnod róla, merre tartasz.
Megtalálják az emberek..a keresők és a bátor álmodók, a felébredők egyformák.
Csak szeretni kell ..hogy mit?
Úgy hiszem elég, ha mindent szeretsz és messze mész attól, ami ezt megmosolyogja vagy az ellenkezőjét állítja.
Gábor nap van...én ma a testvéreimet szeretem..akiket még tudok, mert Gábor már csak a szívemben van...
CSAK??
...mert ahogy Jakob mondta a fiam hangján az Alkonyat című filmben: " bevésődött ".
Mindennek örülök, ami ma történik majd, mert biztosan tudom, oda vezet, ahova készülök..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése