Azt kívánom, bárcsak igaz lehessen, hogy van ilyen összevisszaság, amiben elfeledkezhetek a kontrollról, arról, mi volt tegnap és ami ott van a szemem előtt, kivirágozhassék.
Álmaink üzennének?
Nem hinném. Tudományosabb ez ennél.
Amivel foglalkozik az elménk nappal, tovább szövődik, talán kissé irracionálisabb formában az álom mezején.
Csak meg kell tanulnunk kezelni, hogy ne legyünk rossz kedvűek, ha egy álom jó volt és az ébredés kettészakította.
S ha az álom rossz volt, tudjunk örülni annak, hogy nem valóság.
Ez könnyebben megy.
A jó dolgok mögé szívesebben magyarázunk vágyképeket, üzenetekként és jelként akarjuk értelmezni.
De ez csapda.
Az álom a tudat alatt ébren lévő agy játéka.
Lehet belőle előnyt kovácsolni.
Mert ha valamit megmutat, amit eddig nem láttunk, talán óvatosságra is inthet.
Vagy valamit látunk, amiben nem hittünk, talán érdemes,megnézni, hátha mégis létezik olyan.
Érdekes, a mai álom meglepetéssel volt tele, de a vége az volt, hogy valaki eltűnt, aki meglepetésként az elején megjelent.
Nem volt mit sajnálnom, mert szinte az életemet álmodtam, csak kissé színesebben és sűrűbben.
De nem vagyok más, nem vagyok szomorúbb, sem kétkedőbb.
Egy várakozó vagyok egy állomáson, ahol még nem jártam.
Mintha leszálltam volna egy vonatról, ami nem tudom, hová tartott és nekem kéne kitalálni, hogyan tovább?
Ismeretlen vidék a felismerés, mert kell egy terv, ami azt követi.
Lehet ez jó és tehet kíváncsivá és lehet nehezen elkezdhető változás.
De mindenképpen kell egy terv, ami a rózsaszín buborékot megint , újra és újra körbefonja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése